Idén minimum 100 könyvet elolvasok, ebben az évben végre több hangsúlyt fektetek a klasszikusokra, 2020 az új műfajok felfedezésének éve lesz, januártól minden nap elolvasok egy verset. Ilyen vagy ehhez hasonló könyves fogadalmakkal tele van a padlás, én pedig különösen hajlamos vagyok a drámai kijelentésekre, a végletekben való gondolkodásra és a betarthatatlan nagyotmondásra. Tök logikus, hogy ha az előző évben 28 könyvet olvastam el, akkor jövőre tuti sikerülni fog a 100! Hát persze. 

Úgyhogy idén úgy döntöttem, ellenállok a késztetésnek, és egyszerűen nem fogadok meg semmit. Helyette inkább megvalósítható célokat fogalmazok meg, éves, havi és heti bontásban, hogy ne csak egy távoli fényt lássak egy baromi hosszú alagút végén, hanem legyenek jelzőfények útközben, amelyek elvezetnek a nagyobb célig. Következzen most 5 dolog, amit tavaly januárban megfogadtam, de idén már, a saját lelki békém érdekében, nem fogok. 

1. Idén minden héten elolvasok egy könyvet! 

Ha a világ legkiegyensúlyozottabb életét élő ember lennék, bizonyára könnyen teljesíthetném ezt a fogadalmat. Vagy ha fizetést kapnék azért, hogy olvassak. Vagy ha nem kapnék érte fizetést, de megtehetném, hogy naponta több órát szánjak a könyvekre. De mivel a legkevésbé sem ez a helyzet, ezért kénytelen vagyok a szűkös szabadidőmben helyett szorítani az olvasásnak, ami nem mindig sikerül, plusz ugye life happens, ami nagyjából egyenlő azzal, hogy shit happens, úgyhogy viszonylag ritkán lehet leheveredni olvasni, arra pedig esély sincs, hogy minden nap elegendő időt szánjak arra, hogy ezt a célt teljesítsem. Ezért ezt a fogadalmat teljesen elengedtem, ahogy azt is, hogy minimum 50 könyvet elolvassak ebben az évben. Lesz, ami lesz, és ha valamit megtanultam, az az, hogy sosem úgy van, ahogy eltervezem, úgyhogy a legjobb, ha nem tervezek semmi túl konkrétat. 

2. Az olvasmányaim fele tuti klasszikus lesz! 

Van egy visszatérő rémálmom, amiben az egyetemen izzadok, mert emlékeznem kéne egy Balzac-regény egyik részletére, de nem olvastam el, és iszonyatosan kínos az egész szituáció. Valószínűleg el kellene engednem ezeket a dolgokat, de még mindig szeretnék felzárkózni, ami a klasszikusokat illeti. Minden évben megfogadom, hogy legalább 20-25 klasszikusnak számító művet elolvasok, aztán nagy lendülettel belevetem magam az olvasásba, majd azzal a lendülettel, nagyjából 50 oldal után megunom az egészet. Talán idén végre ideje lenne elengedni ezt a célkitűzést. Mondjuk úgy, hogy érdeklődés hiányában ebben az évben ez a program elmarad.

3. Idén tartanom kell a lépést azokkal, akiket követek!

A social media csodálatos dolog, amennyiben a helyén tudjuk kezelni a szerepét és nem engedjük, hogy túl nagy teret nyerjen az életünkben. Tök jó látni, hogy ki milyen gyorsan és mit olvas, de azért néha felteszem magamnak a kérdést: csak én vagyok ilyen lassú? Hogy lehet, hogy valaki 2-3 naponta más könyvet nevez az aktuális olvasmányának Instagramon? Hogy kerülhet egy havi wrap up videóba 10-12 könyv is? Néha megfeledkezem a social media egyik jellegzetességéről: a képek és videók mögötti igazságot csak az tudja, aki készíti őket, így fölösleges eltúlzott és a saját tempómtól teljesen elrugaszkodott elvárásokat támasztani magammal szemben. Úgyhogy ezentúl nem fogok csak azért olvasni, hogy "felmutathassam" az olvasást. Ja, és nem fogok csak azért megvenni egy könyvet, mert mindenki, akinek van Instagramja, azt olvassa. 

4. Ebben az évben tartanom kell a lépést a friss megjelenésekkel! 

Ezerszer megfogadtam, ezerszer buktam bele. Főleg a Könyvfesztivál és a Könyvhét környékén bukom nagyot, hiszen általában minden kiadó ekkora időzíti a friss megjelenéseit, és tavasztól őszig nincs bírás a könyvdömpinggel. Aztán pedig ott az őszi Margó, ahol januárig ellátnak olvasnivalóval. Persze csak akkor, ha bírod pénztárcával. 

Először is: rengeteg könyvem van, ami elolvasásra vár. Másodszor pedig: nem, nem akarok ennyit költeni könyvekre. Úgyhogy ez a terv is megy a kukába.

5. Komfortzóna? Az idei olvasásokban tuti nem! 

Minden évben valami extra élményre vágyom, amiből aztán általában nem lesz semmi, vagy csak nagy szenvedések árán tudom kipasszírozni magamból az olvasásokat. Idén végre kettőnél több sci-fit fogok olvasni, és nemcsak a közönségbarát köteteket, hanem hardcore sci-fiket is! Most belevágok valami extrém fantasytörténetbe, ami legalább 8 kötetes, és mindegyik könyv minimum 600 oldalas! Mondanom se kell, mi szokott ezekkel az elhatározásokkal történni. (Semmi.) Úgyhogy idén az aktuális kedvemre és a sorsra bízom, mennyire akarok kilépni a komfortzónából. 

Öt dolog, amit szinte minden évben megfogadtam, és öt fogadalom, amit egyetlen évben sem sikerül teljesíteni. Ezzel az öt dologgal folyamatosan frusztráltam magam, miközben az olvasásnak egyáltalán nem ez lenne a szerepe az életemben. Te milyen fogadalmakat engedtél el, és mit fogadtál meg helyette idén?