Történelmi témájú könyvekkel nehéz mit kezdeni: elsősorban azért olvassa az ember, hogy okosabb legyen, jobban átlássa a ma is zajló társadalmi-gazdasági folyamatokat, válaszokat kapjon, tudást szerezzen, nem azért, mert határtalan izgalomra és fordulatos történetmesélésre vágyik. Ha mégis megkapja, minimum meglepődik.

Ha jól tanultuk a történelmet az iskolában, látjuk az összefüggéseket, hogy minden egy adott cselekvésláncolat láncszeme, le tudjuk vezetni, meg tudjuk magyarázni. Ha látjuk az összefüggéseket, az sokat segít önmagunk és a környezetünk megértésében is.

De vajon képesek vagyunk-e bizonyos történéseket a maguk valóságában szemlélni? Létezik-e olyan, hogy pártatlan narratíva? Hiszen azt tudjuk, hogy a számokon és statisztikákon túl a történelemírás különböző narratívákból áll. Nézzük csak meg, hogyan szerepel a Trianoni békeszerződés aláírása a magyar, illetve a román tankönyvekben, történelmi munkákban. A száraz tényeken és dátumokon kívül nem sok minden egyezik.

És vajon tudjuk-e, mit jelentett megélni ezeket a történelmi eseményeket? Manapság hasonlóan érezhetjük magunkat: biztosak vagyunk benne, hogy a 2019-es és 2020-as év be fog kerülni később a modern történelemkönyvekbe, hiszen a koronavírus akkora társadalmi-gazdasági jelentőséggel bír, mint kevés más dolog a közelmúltban. Amikor azonban a múltban történt nagy, véres háborúkról, mészárlásokról vagy kegyetlen járványokról tanultunk, mit jelentett nekünk? Bele tudtunk helyezkedni a történetbe? Láttunk mást is az események láncolatán és a gazdasági-politikai vonatkozásán kívül?

Ablonczy Balázs Ismeretlen Trianon című munkája nemcsak azért hiánypótló munka, mert számomra teljesen új nézőpontból világítja meg az első világháborút lezáró békekötések eseményeit, de azért is, mert a békeszerződéshez vezető út társadalmi-kulturális vonatkozásait is bemutatja, tehát egy olyan perspektívát nyit, amit talán nem olyan sokszor látunk.

Ha Trianonról van szó, általában területekben, földrajzi kincsekben, infrastruktúrában gondolkodunk - a számok vannak segítségünkre. Ehelyett ebben a könyvben az emberek közt járunk, a mindennapok problémáival szembesülünk (elszegényedés, nyomor, kirekesztés, menekülés); Trianon igazi, majdhogynem teljesen kibeszéletlen tragédiájával. Ablonczy mikroszinten, emberi sorsokon és történeteken keresztül mutatja be a tárgyalt időszakot, így valódi, érzékelhető és befogadható perspektívába helyezve az eseményeket. Ez azonban egy cseppet sem von le szakmaiságából, jó arányban keveredik szakmai nézőpont az elmesélői nézőponttal, a kötet gazdag forrásjegyzéket vonultat fel, gondos kutatómunkán alapszik (itt elengedhetetlen megemlíteni a Trianon 100 kutatócsoportban részt vevők közreműködését). 

"Ha felvetődik a kérdés, hogy miért beszélünk annyit Trianonról, a válasz részben ez: mert a mindennapjainkat át-meg átszövi a trianoni békeszerződés emlékezete. Utcanevekben, emlékművekben, településhatárokban, intézményekben. A másik magyarázat minden bizonnyal az, hogy a határon túli magyar közösségek léte, sorsuk, a jogaikért vívott küzdelem, az ő problémáik folyamatosan emlékeztetnek minket arra, hogy mi és miért történt száz évvel ezelőtt. Harmadrészt Trianon az elmúlt évszázadban, de főleg a rendszerváltás óta eltelt időben metaforává vált – minden rossz jelzőjévé. Ezzel párhuzamosan valós tartalmai elhalványultak, mitikus magyarázatok kerültek előtérbe, amelyek fel-felhasználnak valós elemeket, de a nemzeti önismeret és a közösségépítésben oly fontos „közös emlék a múltból – közös terv a jövőre” tanácsát alig szolgálják."

És miért ismeretlen ez a Trianon? Pont azért, mert az Ablonczy által kiemelt emberi sorsokról semmit sem tudunk. Olyan por és homály fedi ezt az időszakot, olyan sok ember kibeszéletlen traumáit hordozza a téma, hogy teljesen eltávolítottuk magunktól. Trianon tragédiáját kisajátította magának a politika, figyelmen kívül hagyva az egyént. Trianon mindaddig ismeretlen marad, amíg nem kezdjük el feltárni ezeket a személyes és kollektív traumákat - ennek első lépéseként pedig olyan történelmi témájú, könnyen értelmezhető és fogyasztható, az empátiánkat egymás iránt fejlesztő könyvekre van szükség, mint ez a kötet is. 

Bízom benne, hogy hamarosan további, ehhez hasonló kötetek is napvilágot látnak és széles közönséghez eljutnak, ugyanis a tényeken alapuló, tudományos, de kreatív történetírásra nagy szüksége van a magyar társadalomnak. Engem közelebb vitt a megértéshez, amire nagy szükségem volt, hiszen én is határon túli, romániai magyarnak születtem. 

Ablonczy Balázs: Ismeretlen Trianon 

Jaffa kiadó, 2020

272 oldal

(A recenziós példányért köszönet a Jaffa kiadónak.)