Nem igazán hallottam még olyan könyvmolyról, aki ne álmodozna egy házi könyvtárszobáról, de minimum egy végtelen könyvespolcról, amin az összes kedvence ott van, plusz azok a kötetek, amiket valaha olvasott, és még azok is, amiket egyszer majd el akar olvasni, meg a biztonság kedvéért még csapjunk hozzá 3000 nagyregényt. Ez persze tök oké, bármi legyen is a hobbink vagy a szenvedélyünk, mindannyian szeretnénk, ha minél többet és minél jobbat kaphatnánk belőle. De van-e valós értelme gyűjtögetni a könyveket egy ponton túl? Mármint én most arról a pontról beszélek, amikor már a ruhásszekrényben, az ágyneműtartóban, a konyhában és még ki tudja, milyen indokolatlan helyeken is könyvek vannak. Sajnos tapasztalatból beszélek, nálam is eljött az a pont, amikor már nem tudtam kinyitni a szekrényajtót anélkül, hogy magam alá ne temessenek az orosz regényirodalom klasszikusai. Persze mikor felismertem a problémát, elkezdtem elajándékozni, eladogatni olyan könyveket, amelyektől meg tudtam válni, de ez kínosan kevésnek bizonyult, és a helyzet odáig fajult, hogy jövőre szigorú létszámstopot kell bevezetnem a könyvespolcomon, mert minden egyes új vásárláskor úgy teszem már fel a regényeket a polcra, mintha jengáznék, csak itt az a kérdés, melyik pillanatban szakad össze az egész IKEA-tákolmány a könyvek súlya alatt. 

De miért érzem úgy, hogy ezekre a könyvekre szükségem van otthon? Jó kérdés, gyakran felteszem magamnak, és ha gyűjtöm is az ellenérveket a könyvvásárlás ellen, akkor is beleszaladok még néha egy kis hirtelen felindulásból elkövetett vásárlásba. Sokszor látatlanban is megveszek könyveket, amelyekről fogalmam sincs, hogy tetszeni fog-e, akarom-e nézegetni a polcomon nagyjából örökre. És ami a legrosszabb, néha megveszem egy sorozat első kötetét, ami egyértelműen a legveszélyesebb, mert még akkor is képes vagyok több kötetig vergődni egy ilyen történettel, ha nem is tetszik annyira, csak azért, mert már elkezdtem, és hátha jobb lesz. (Soha nem lesz jobb, maximum rosszabb.) 

Ráadásul köztudott, hogy szinte sosem olvasok újra, kb. 10 könyv van (a Harry Potter hét részével együtt), amit hajlandó vagyok újraolvasni, ezért még azt se mondhatom, hogy nagy esély lenne rá, hogy a megvásárolt könyveket majd többször fogom forgatni. Akinél olyan hosszú az olvasatlan könyvek listája, mint nálam, viszonylag könnyen ideges lesz attól a gondolattól, hogy már olvasott könyvekkel töltsön időt. 

Három-négy okot tudtam magamnak meghatározni, ami általában indokolatlan könyvvásárlásra sarkall, és igyekszem írásban is rögzíteni, miért hülyeség engedni ezeknek, na meg hátha magamat is észhez tudom téríteni. 

A mániákus gyűjtögetés veszélyei 

10 éves korom óta mániákus gyűjtögető vagyok. Olyan ártalmatlannak tűnő dolgokkal kezdődött az egész, mint a szalvétagyűjtés és a kedvenc F1-es pilótámról szóló összes (nagyratörő elképzelés!) újságcikk összegyűjtése, amiért hajlandó voltam anno még a lakcímemet is kiírni a teletextre (jézusom, hogy lehetek ilyen öreg, mindegy). És aztán persze, ahogy lett pénzem, jöttek a könyvek. A gyűjtögetésnek nem sok gyakorlati haszna van, nem is a praktikumról szól, úgyhogy ilyenkor az sem elvárás, hogy a gyűjtött dolgokat használjuk, vagy éppen elolvassuk. A gyűjtögetés automatizmus, csak vannak a felhalmozott tárgyak, porosodnak, és örülünk, hogy birtokoljuk őket. Nagyon veszélyes dolog, mert mindig lesz plusz egy gyűjtői kiadás a kedvenc könyvsorozatunkból, ami tök jól néz ki, és milyen szépen festene a polcon, de valahol meg kell húzni egy határt. Ha jobban belegondolok, ez a legkevésbé logikus dolog, ahogy el lehet költeni a pénzemet. Csak be kell látni ezt, és bele kell gondolni minden alkalommal, amikor a kísértés környékez, hogy valóban szükségünk van-e egy x-edik példányra ugyanabból a könyvből. Mondom ezt, miközben épp a harmadik Harry Potter sorozatom darabjait gyűjtögetem épp. 

A gonosz kísértés, ami mindig lesben áll: az impulzusvásárlás

Vannak, akik a mindennapi feszültséget ruhavásárlással vagy csokievéssel próbálják csökkenteni, és vannak olyanok, akik egy-egy stresszes időszakban a könyvesboltokban keresnek menedéket. Én a legrosszabb, anyagilag is legkevésbé kifizetődő esetet képviselem, ugyanis mindkét típusba beletartozom. Ha nehéz napokat élek át, hajlamos vagyok a bolt felé venni az irányt, ezzel is elterelve a gondolataimat a problémákról, és inkább veszek magamnak egy szép könyvet, hogy pár pillanatra boldogsághormonhoz juttassam a szervezetem. Ez a stresszlevezető, figyelemelterelő, nyugtató impulzusvásárlás az, amit teljesen ki kellett iktatnom az életemből. Nemcsak azért, mert a havi anyagi tervezést teljesen lehetetlenné tette, hanem azért is, mert amilyen gyorsan elkezdett lelkesíteni egy-egy borító vagy fülszöveg, olyan gyorsan tűnt el aztán az érdeklődés. Ahogy már az enyém volt a könyv, hirtelen elveszett a varázsa. Így történhetett az, hogy a felhalmozott könyveket sokszor egész egyszerűen el sem olvastam, hanem a polcon porosodtak hónapokig, sőt, évekig. Ennek pedig nincs sok értelme, sőt, az a tény, hogy a várólistámhoz képest a rétestészta kispiskóta (gyönyörű képzavar), szintén feszültséget szült, tehát vicces módon pont azzal okoztam belső feszültséget magamnak, amivel eredetileg meg akartam nyugtatni magam. A lényeg, hogy láthatóan az impulzusvásárlás hosszú távon nem megoldás a stresszkezelésre. 

FOMO a könyvesboltban

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de néha úgy érzem, minden héten lecserélődik a könyvesbolti kínálat. Annyi könyv van, hogy szinte lehetetlen lépést tartani a megjelenésekkel és folyamatosan képben lenni a friss kínálattal. Minden alkalommal olyan súlyosnak érzem a lemaradásomat, mintha az elmúlt öt évben egy betűt sem olvastam volna, meg amúgy is, xy írónak már megjelent 5 könyve, mindenki el van tőle ájulva, kijött a könyvéből két filmadaptáció és három minisorozat, szektát alapított, önálló vallása lett, én meg még egy könyvcímre sem emlékszem tőle. És ez az a pont, ahol pánikszerűen megvásárolok olyan könyveket, amiket illene ismerni és olvasni, csak valahogy sosincs hozzá idő meg kedv meg elhatározás, de majd most, már a kezemben van, akkor biztosan el fogom olvasni. Igen, majd két év múlva. Addig rá sem hederítek, mert a vásárlás mellé nem adnak se időt, se kedvet, se elhatározást, csak egy újabb elolvasásra váró könyvet. Helló, várólista, megint egy új taggal bővültél! 

Ez az a probléma, amit sosem fogunk tudni megváltoztatni, mert egész egyszerűen nincs hatalmunkban. Tényleg elképesztően nagy a kínálat, ami nemcsak átok, de áldás is, hiszen sokkal több olyan könyv is akad, ami olyan, mintha csak neked írták volna. Ma már tök sok olyan blog, vlog, hírlevél, podcast, social media felület, nagyjából minden van, amivel le tudod szűkíteni a kívánságlistádat azokra a könyvekre, amelyeket várhatóan tényleg szeretni fogsz, és nem nyúlsz nagyon mellé velük. Szóval használd ezeket a lehetőségeket, a többit pedig el kell engedni, túl kell lépni a dolgoni, nincs más módszer. 

Hype a közösségi médiában 

Ha könyves kötődésű oldalakat, csatornákat követsz a social media csatornákon, fel vagy iratkozva néhány kiadói hírlevélre, vagy aktívan használod például a Molyt, folyamatosan ömlenek rád a különböző könyvek, persze mindegyikről azt mondják, hogy tökjó, érdemes elolvasni, és érdekesnek is tűnnek, ezért már fel is írtad a bevásárlólistádra. Aztán elmész a könyvesboltba, és meglátsz egy teljesen más könyvet, A könyvet, amiről MINDENKI BESZÉL, és úgy érzed, tök jó lenne elolvasni, hogy te is hozzá tudj szólni a dologhoz Instagramon. Tessék, meg is vettél egy könyvet, ami nem is igazán érdekel, nem is igazán neked szól, és egyáltalán nem ezért a könyvért indultál a boltba. Gondolom, ez is ismerős történet. 

Talán ezt az esetet a legkönnyebb felismerni és tudatosan kezelni. Itt elég csak annyi, ha rákérdezünk magunknál arra, hogy miért is vásároljuk meg az adott kötetet, és ha rajtakapjunk magunkat, hogy felültünk a hypevonatra, azonnal szálljunk le róla, mert ez minden, csak nem tudatos könyvvásárlás. Ne feledjük, hogy nem azért olvasunk és veszünk könyveket, hogy másoknak megfeleljünk, és azt olvassuk, amit mindenki más, hanem mert olvasni - egyéb okokból - tökjó. 

Én jelenleg itt tartok a könyvvásárlási szokásaim tudatosításában, de biztosan vannak olyan szempontok, amelyeket még nem vettem számításba. Mondjátok el kommentben Molyon, Facebookon vagy Instán, hogy titeket mi csábít vásárlásra, diagnosztizáljuk együtt magunkat, és legyünk együtt tudatosabbak! 

Képek: Pinterest