Ha belegondolok, milyen hosszú út vezetett odáig, hogy most nem fűzőben írom ezt a bejegyzést, hanem a kedvenc négysajtos pizzámat majszolva (sőt, utána még egy kis brownie is lecsúszott), miközben arra gondolok, nem is olyan régen még hányféleképpen sanyargatta szinte kötelezően minden egyes nő a testét, mindig hálás leszek azért, hogy most, a 2000-es években élhetek, na meg azért is, hogy nőtársaim az elmúlt generációk során kitaposták az utat, és lehetőséget teremtettek a változásra. Így például ma már az ájulás veszélye nélkül tudunk társaságba menni, és szabadon tudunk lélegezni (mármint a pre-covid időkre gondolok) - nem utolsó szempont. Persze nagyon jól tudom, milyen ideáloknak kell ma is megfelelnie a női testnek, de azért ma már több választási lehetőségünk van, mint hajdanán. Azt, hogy pontosan honnan hová jutottunk el a női test formálásában 1880-tól 1945-ig, kiválóan megmutatja Czingel Szilvia könyve, A női test alakváltozatai.
Mindig nagyon örülök, mikor olyan igényes mű válik népszerűvé az olvasók körében, ami kellő szakmai alázattal, odafigyeléssel és utánajárással készült. Ez a könyv a részletes, több oldalas szakirodalomjegyzékével, pontos és találó, valamint tényleg érdekes idézeteivel, forrásaival és hivatkozásaival pont ilyen. Nem gyakran olvasok szociográfiai munkákat, de amikor igen, szeretnék mindig olyanokat olvasni, mint A női test alakváltozatai. Czingel Szilvia remekül, olvasmányosan, érthetően, jól felépített módon és egyenesen izgalmasan tárgyalja a Monarchia szépségképét, és azt, milyen divatok jellemezték ezt az időszakot. A könyv első fele kifejezetten a női test esztétikai módosításaira tett kísérleteket írja le, a fűző elődjétől magán a fűzőn át egészen a női test "szabadon engedéséig"- ami igazából csak további önsanyargatásra adott lehetőséget. A nyugati divathullámok magyarországi térhódítását veszi sorra a könyv java, azonban nemcsak a tehetős nagyvárosi lakosságra koncentrál, hanem elemzi a falusi viseletek változásait is. Érdekes szempontot vizsgált Czingel Szilvia akkor, amikor arra világított rá, hogyan jutott el a nagyvárosi közegből a falusi mindennapokba egy-egy új trend. A kötet fókuszában inkább a 20-as és 30-as évek állnak, érthető módon, hiszen a két háború közötti időszak sok újdonságot hozott a nők számára. Ma már szinte elképzelhetetlennek tartjuk azokat a valamikor kötelező női holmikat, mint mondjuk a havikötő, aminek a létezéséről is indiszkréció volt beszélni. Érdekes volt megismerni azt a világot, ami a generációs emlékezet révén a mi múltunk is.
"Az Újság 1913-ban összeszámolta, hogy egy meleg nyári napon is mennyit nyomott egy-egy ruhadarab, amit egy nőnek kötelezően, a társadalmi etikettnek megfelelően magán kell viselnie: kalap 225 gramm, cipő 335 gramm, harisnya és alsónadrág 140 gramm, fűző és tartozékai 500 gramm, napernyő 350 gramm, kesztyű 40 gramm, retikül 400 gramm, alsóruha 500 gramm, csaknem három kilogramm. És ez a súly már 15 kilóval könnyebb volt a még századfordulón is hordott teljes női toaletteknél, mégis sokkal nehezebb volt annál a ruhamennyiségnél, amit az 1920-as évek végére hordani kezdtek." (Czingel Szilvia: A női test alakváltozatai 1880-1945, Jaffa, 89.o.)
Számomra a kötet nagy tanulsága, hogy a női test mindig is az 'under construction' címkét viselte. Amikor végre megszabadultunk a fűzőktől, mi magunk kezdtük el sanyargatni a testünket őrületes diétákkal és sporttal, elérhetetlennek tűnő szépségideálokkal. A pántok nem tűntek el nyomtalanul, csak fizikai formájukat elveszítve mentális fűzőket kezdtünk el hordani.
A kötet második fele, ami az első magyar szépségkirálynők sorsát taglalja, szintén izgalmas volt, bár inkább a 30-as, 40-es évek körüli társadalmi változásokra világított rá. Simon Böske és Gál Júlia zsidó származásúként nyertek világversenyeket szépségüknek köszönhetően, ám a hírnévnek is köszönhetően az egyre erősödő antiszemita véleményekkel, sőt támadásokkal is meg kellett küzdeniük. Bár izgalmas a téma, és átjött az üzenet, amit közvetíteni kívánt, talán ez az a rész, amit rövidebbre is lehetett volna zárni.
Összességében ez a kis könyv egy must-have, remek olvasmány mindenkinek, akit érdekel a női sors, a divat, vagy éppen a történelem, a szociográfia. Letehetetlen, izgalmas, szakmailag korrekt alkotás, a szakirodalomjegyzék pedig remek lehetőséget nyújt arra, hogy a kedvcsináló könyv után tovább kutakodjunk a témában.
Bátran vegyétek kézbe, nem fogtok unatkozni!
Czingel Szilvia: A női test alakváltozatai (1880-1945)
Jaffa kiadó, 2020, 252 oldal
