Biztosan te is jól tudod, milyen az, amikor erőt vesz rajtad a könyvvásárlási láz: időnként öntudatlanul is a pénztárcád után nyúlsz, mert épp arról álmodozol, hogy könyvet veszel, a tömegvonzás törvényei hirtelen megváltoznak, és valahogy mindig egy csábítóan hívogató könyvesbolt közelébe sodródsz, és a vége mindig az lesz, hogy megbánással nézed a várólistás polcod és a bankszámlaegyenleged, miközben azt kérdezed magadtól: "Úristen, mit tettem?!" Ilyen helyzetekben jól jön, ha legalább egy listánk van azokról a könyvekről, amik érdekelhetnek minket, így nem esünk bele a "mindegy, hogy mit, csak valamit vegyünk" csapdájába. Mivel mostanában engem is sokszor elkap ez az érzés, a minimális tudatosság jegyében összeszedtem néhány könyvet, ami eléggé izgatja a fantáziámat mostanság.

Ez a bejegyzés a közeljövőben megjelenő könyvekről szól, ha a már megjelent könyveket keresed, akkor ezt a bejegyzést ajánlom neked.

Kezdjük is el: íme, a lista! 

Sirokai Mátyás: Lomboldal 

Jelenkor, 68 oldal, 2020. április 6.

Be kell másolnom ezt a fülszöveget, mert ritkán olvasunk elszálltabb dolgot ennél: "Egy zen sci-fi jelenetei bontakoznak ki Sirokai Mátyás új könyvében, amely a szerző két korábbi verseskötete után (A beat tanúinak könyve és A káprázatbeliekhez) a kozmikus trilógia személyes töltetű záródarabjaként is olvasható. A költő alkotta növénylés kifejezés mintha az igenlés bensőbb ríme volna: mozgás a fák között, fákon és együtt a fákkal, testek szerelme egymás és a fák iránt. Gyakorlatias költészet ez: a kötet lapjain a növényi jóga és a kötéltánc tanai is helyet kapnak. (Lanczkor Gábor)" Sirokai két előző kötetét is olvastam, és őszintén szólva nagyon tetszett, bár nem biztos, hogy egy büdös szót is sikerült rendesen megértenem belőle: nekem ez már néha túl magas, vagy túl elszállt, bár el tudom képzelni azt a tudatállapotot, ami nagy megfejtésekhez és mélyebb megértéshez vezetett volna. Ezzel együtt nagyon várom már ezt a kötetet, mert imádom azt a , amit Sirokai kötetei adnak, és mindig csodálkozva-kíváncsian figyeltem azt a szemléletet, amivel dolgozik és él. Tök jó, hogy jön, felkerült a Könyvfesztiválos beszerzési listámra! 

Margaret Atwood: Az ehető nő 

Jelenkor, 480 oldal, 2020. április 8.

Az Atwood-mánia nem csillapodik, és hála Istennek olyan régi klasszikusok is újra előkerülnek, amelyek megérdemlik, hogy gyönyörű, új kiadásban kerüljenek minél több olvasó polcára. Atwood első regényét még egyáltalán nem olvashattuk korábban magyar nyelven, pedig az eredeti mű 1969-ben jelent meg. Nagyon várom, mert Atwood még sosem okozott csalódást és a könyv fülszövege alapján ezúttal sem fog: "Marian nem akar mást, csak normális életet. Egy piackutató cégnél dolgozik, a barátnőjével közösen bérel lakást, és amikor Peter, a kissé unalmas, ám megbízható barátja megkéri a kezét, engedelmesen igent mond. Az eljegyzés után nem sokkal Mariant az a különös érzés fogja el, mintha belső énje és a teste lassan elválna egymástól. Képtelen enni, mert úgy érzi, Peter őt magát is felfalja…" WHAAAAAAT?! Túl jó! Atwood éles társadalomkritikája és humoros-gúnyos megjegyzései már nagyon hiányoznak, ez a groteszknek tűnő alaphelyzet pedig arra utal, hogy ezúttal is bőven kapunk majd ebből. Imádom Atwood csavaros észjárását, azt, ahogy végigvezeti az olvasót a történeten, és őszintén szeretném elolvasni, hogy kezdődött az egész, és milyen alapról indult A szolgálólány meséje írójának diadalmenete. Ó, igen, és szeretném megemlíteni ezt a borítót: tökéletes!

Max Porter: A bánat egy tollas állat 

Jelenkor, 136 oldal, 2020. március 5.

A Jelenkor nagyon belehúzott, tele van a padlás jobbnál jobb friss megjelenésekkel. Max Porter könyve eredetileg 2015-ben jelent meg,  ez volt az első kötete, amivel rögtön nagy sikert aratott, a kritikusok és az olvasók is imádták a kisregényt, ami az anya elvesztésén keresztül mutatja be, hogyan dolgozza fel a család a gyászt és a fájdalmat. A történet három elbeszélője a családtagok: az apa, a fiúk és az új családtag, aki az anya után fészkelte be magát: a varjú. Íme, a fülszöveg: "Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Varjú: félig gyógyító, félig szemfényvesztő csaló, aki nem akart mást, csak segíteni két kisfiúnak, akik elveszítették az édesanyjukat. El is repült Londonba, és megígérte a fiúk apjának: velük marad, amíg szükség lesz rá. A kétségbeesett férfi szép lassan megszokta, hogy a Varjú mindig ott van velük. Amikor esznek, amikor alszanak, amikor az apa Ted Hughesról szóló könyvét írja, és minden pillanatban, amikor fiaival együtt azért küzd, hogy formát adjon az alaktalan fájdalomnak, ami az életükből lett, és minden nap egy kicsit elviselhetőbb legyen az előzőnél." Az angolszász kiritkák igazi érzelmi hullámvasutat ígérnek, egy olyan történetet, ami őszinte, humoros, és nagyon igaz. A könyvre már nem is kell sokat várni, jövő héten már be is szerezhetjük. Alig várom, hogy olvassam, és alig várom, hogy lenyűgözzön!

Erin Morgenstern: Csillagtalan tenger 

Agave könyvek, 544 oldal, 2020. március 17.

Egy szó: VÉGRE! Annyira vártam már, hogy az Éjszakai cirkusz írónője végre újra alkosson valamit, hogy akár egy szakácskönyvet is szívesen olvasnék már tőle. A lényeg, hogy legyen meg benne az a mágikus erő, ami az Éjszakai cirkuszban is volt, és amit előtte nem igazán olvashattunk, utána azonban nem is egy utánzója akadt. És a külföldi kritikák alapján ez a könyv nem fog csalódást okozni: mágikus, rejtélyes világok és társaságok, álomszerű történet, kalózok, meg valami szerelmi szál (természetesen), miközben a könyv lényege a történetmesélés erejében rejlik. Ahogy a fülszöveg fogalmaz: "A Csillagtalan Tenger egy könyvrajongókhoz írt szerelmes levél. Álomszerű és nyugtalanító, tele érzelmekkel, rejtéllyel és szenvedéllyel." De igazán ez az értékelés győzött meg: ""A könyvbarátok legmerészebb álma... Tiszteleg J. R. R. Tolkien és Maurice Sendak, Susanna Clarke és Lev Grossman, a Grimm testvérek és Neil Gaiman előtt. A szóhasználat meseszerű, a próza buja és kidolgozott (Minneapolis Star Tribune)." Akármit is jelentsen ez, ide vele, most rögtön!

Bővebb leírást a kiadó honlapján találtok, ahol beleolvasó is vár titeket.

Elena Ferrante: A felnőttek hazug élete 

Park Könyvkiadó, 336 oldal, 2020. június 1. 

Tudom, ez még odébb van, de szerintem júniusra az összes fordításban megjelent Elena Ferrante-könyvet kivégzem, és igazi megváltás lesz ez a friss megjelenés. Újra Nápoly, újra a kedvenc időszakomban a kamaszkorban játszódó történet, és a fülszöveg azt az összetett, árnyalt és empatikus nézőpontot ígéri, mint amit a titokzatos írótól/írónőtől már megszokhattunk. Íme ízelítőként a fülszöveg: "Valami baljós dolog történik Giovanna bájos gyermekarcával, és lassanként kiütközik rajta a kamaszok rusnya undoksága. De vajon tényleg így állnak-e a dolgok? Melyik tükröt válassza az ember, hogy visszataláljon önmagához, és megmeneküljön? A gyermekarc szépségének elillanását követően az új ábrázat utáni hajsza két Nápoly közt zajlik, amelyeket testvéri szálak kötnek össze, s amelyek kölcsönösen rettegik és gyűlölik egymást. Az egyik Nápoly odafönt pózol, az erényesség álcáját magára öltve, a másik odalenn található, a mélyben, harsánynak és közönségesnek tettetve magát. Giovanna e két Nápoly közt ingázik, hol alázúdulva a mélybe, hol felkapaszkodva a magaslatokra, és mindeközben eltévelyedve tapasztalja, hogy sem odafönn, sem a mélyben nem talál válaszokra, a város pedig nem nyújt szabadulást." Nagyon várom már, addig pedig szerencsére talán kitartanak a korábbi regények. 

Látjátok? Idén tavasszal is lesz mit olvasni! Ha rátok tör a vágy, hogy könyvet vennétek, bátran vegyétek elő ezt a bejegyzést, és válasszatok ezek közül, vagy adjatok további tippeket kommentben és Molyon arról, hogy ti miket vártok! Persze hamarosan egy nagy Könyvfesztiválos beszerzőlistával is jelentkezem, ne aggódjatok, jönnek még megvásárolandó könyvek a kis polcomra! Addig is jó olvasást mindenkinek!