Ha röviden kellene megfogalmaznom, mi az, amit az amerikai nagyregényekben a legjobban szeretek, akkor mindenképpen az atmoszférát emelném ki. Minden olyan általam olvasott regénymonstrum, ami a tengerentúlon játszódik, a szokásosnál is nagyobb hangsúlyt fektet arra, hogy a távolság ellenére is ott…

Donna Tartt az egyik legmisztikusabb és egyben legnépszerűbb írónő a kortárs világirodalomban (leszámítva Elena Ferrantét, viszont róla nem tudjuk egészen biztosan, hogy írónő lenne, ugye). Külföldön legalábbis ez biztosan így van, az 1992-es A titkos történet című könyvének valóságos kultusza van a…

Ilyenkor, októberben én már általában bebújok egy kellemesen meleg takaró alá, elindítom a kedvenc őszi sorozataimat (például újranézem a Sabrinát a Netflixen), rágyújtok egy illatgyertyára, veszek pár teljesen indokolatlan és érvénytelen dekortököt, csinálok egy jó gyümölcsteát (durvább esetben egy…

Az Agathe alaphelyzete egyszerű: adott egy főszereplő, aki történetesen egy nyugdíj előtt álló terapeuta, és akit már nem is neveznék kiégettnek, hiszen, úgy tűnik, ő már régóta a kiégés utáni teljes nihil állapotába süppedt. A gondosan biztonságosra épített hétköznapjai olajozottan működnek,…

Utálom, mikor ezt kérdezik. Vannak emberek, akiknek csupa jó válaszaik vannak. Sőt, előre készülnek ezekre a kérdésekre. Tudom, hogy nekem is ezt kellene csinálnom. Ez ugyanaz a szitu, mint mikor megkérdezik, melyik a kedvenc filmed, ki a kedvenc íród, ha választhatnál, hogy milyen állattá válhatsz,…

Sziasztok, olvasók! Egy hét múlva ilyenkor már javában Könyvhetezünk, ami valószínűleg azt jelenti, hogy egy fröccsöt vagy limonádét (napszaktól függően) szorongatva próbálok majd átvergődni a tömegen és túlélni a hőséget, vagy épp menekülni az égszakadás elől. Én kifejezetten örülök, hogy idén nem…