Sziasztok, olvasók!

Egy hét múlva ilyenkor már javában Könyvhetezünk, ami valószínűleg azt jelenti, hogy egy fröccsöt vagy limonádét (napszaktól függően) szorongatva próbálok majd átvergődni a tömegen és túlélni a hőséget, vagy épp menekülni az égszakadás elől. Én kifejezetten örülök, hogy idén nem a klausztrofób Vörösmarty téren, hanem a szebb környezettel kecsegtető Duna korzón bámészkodhatok, mert ha már végképp elegem van az emberekből, és felnézek az égre isteni segítségért fohászkodni, legalább szép épületeket látok, nem valamelyik ruhabolt emeletét. 

Persze idén is összeírtam egy kilométeres listát a beszerzendő könyvekről, aminek a felét sem fogom megvenni, mert még ételre is szüksége van a kis testemnek hónap végéig, nem lehet minden forintot könyvekre költeni. Olvasás előtt könyvekről írni - ez egy igen nehéz műfaj.  De azért megmutatom nektek, mi van a kívánságlistámon, uzsgyi neki:

Mucha Dorka: Puncs 

Dorkát már ezer éve ismerem (na jó, nem, csak 7-8), egy csomó szövegét hallottam és láttam már, tudom, hogy elég király könyveket olvas, nagyon menő irodalmi példaképei vannak, és egyedülálló az írói stílusa. A Puncs témája érdekes, tabudöntögető, ahogy ezt mondani szokás (bár szerintem túl sokszor túl feleslegesen használjuk ezt a szót). Annak, aki még nem ismeri, sokat mondhat az is, hogy a debütáló könyve a 21. Század kiadónál jelenik meg, ami szerintem garancia a minőségre. Olvassatok bele a regénybe a kiadó honlapján!

Paul Auster: Az orákulum éjszakája 

Folytatódik a 21. Század kiadónál a Paul Auster életműsorozat, aminek következő állomásaként Az orákulum éjszakája újrakiadása következik. Lelkes Auster-rajongóként természetesen fenn van a kívánság- és várólistámon, ráadásul ezt a könyvet még nem olvastam korábban, úgyhogy van okom az izgalomra. A történetben egy író életébe nyerünk bepillantást, aki az írás segítségével próbálja kibogozni az élete és személyisége bonyodalmait, egy idő után azonban fikció és valóság elemei végleg összekeverednek, mindenki teljesen vakon van, és úúú, de izgi az egész! A regénybe itt olvashattok bele.

Sally Rooney: Normális emberek

Na jó, most már körvonalazódni látszik a tény, hogy a nagybevásárlást a 21. Századnál fogom intézni idén, de hát nem tehetek róla, túl sok jó könyvet adnak ki. Szóval a Normális emberek megjelenése körül elég nagy hazai és nemzetközi hype-ot érzékelek, azon kívül, hogy persze ez a könyv is New York times bestseller, megnyert még egy csomó más fontos irodalmi díjat is, amiről hallottam, de most lusta vagyok előkeresni. A KULT könyvek sorozat újabb gyöngyszemének ígérkezik, a stílusa pedig nagyon közel áll ahhoz, amit annyira szeretek az angolszász könyvekben. Különben is, kell valami, ami egy kicsit is hasonlít Donna Tartt könyveire, mert már kóros elvonási tüneteim lesznek, és muszáj leszek ezredszer is újraolvasni mind a 2 könyvét, amit magyarul hajlandóak voltak kiadni. A beleolvasó alapján brutál várós! 

 Szendrői Csaba: Mintha muszáj lenne 

Ha már a fülszöveg az akváriumban élő aranyhal képével szemlélteti a kötet verseit (látvány komikuma vs. vigasztalhatatlan szomorúság - hát amúgy nem tudom, hogy ez most jót vagy rosszat jelent-e), én egy erdőjáró lelkes megfigyelőtermészetét hívom segítségül a hozzáállásom szemléltetéséhez: bár én az Elefánt zenéjéért nem rajongok, de a dalszövegek általában ügyesek, minőségiek és értéket képviselnek, épp ezért vagyok kíváncsi erre a kötetre is. Számomra tökéletes zsákbamacska, fogalmam sincs, milyen lesz, mire számíthatok, de hát 56 oldal az egész, úgyhogy egész hamar ki fog derülni. 

 Pajor Tamás: Haladó magyar - dalversek

Na, ha az előbb sima erdőjáró voltam, most valami egzotikus lepkét vizsgálok a dzsungel közepén - így közelítek Pajor kötetéhez. Pajor elég ellentmondásos figura, a Neurotic-os korszak már a múltté, és inkább a spirituális Pajor áll az utóbbi években  a középpontban. Gőzöm sincs, mennyire fogom megbánni, ha pénzt adok ezért a könyvért, lehet, hogy először meg kéne próbálkozni a dalvers esttel a Margón. 

 Tóth Krisztina: Fehér farkas 

Mindenki ki van akadva, mikor bevallom, de én még nem olvastam Tóth Krisztina könyveit. Persze az egyetem kortárs irodalmi kurzusain találkoztam egy-egy novellájával, de a "nagy egészet" nem ismerem. Nagy adósság, amit remélem, most végre el tudok kezdeni törleszteni: amúgy is vészesen kevés novellát olvasok, pedig az egyik kedvenc műfajom, nem is értem. Itt van egy kis beleolvasó az új kötetbe, ígéretesnek tűnik.

 Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz

Borzasztóan nehéz téma, borzasztóan súlyos szöveg: Péterfy-Novák Éva könyve csatlakozik azon művek sorához, amit nem szívesen kezdek el, mert tudom, hogy lelkileg elég megterhelő hegymenet lesz, de mégis érdekel annyira a történet és az elbeszélés módja, hogy belevágjak. Több interjú után teljesen meggyőzött róla, hogy fontos és érdekes lesz ez a történet, ahogy az Egyasszony is az volt. Egyformán várom és félek is tőle.

Bodor Ádám: Sehol

Bár már a Könyvfesztiválra megjelent, még nem szereztem meg Bodor Ádám új könyvét, úgyhogy ezt most gyorsan pótolom is. Bodor könyvei igazi nyárra való olvasmányok: mindig lehűtnek, kiszakítanak és olyan világba vezetnek, ami egyszerre kicsit kényelmetlenül ismerős és kényelmetlenül kiismerhetetlen. Alig várom, hogy újra beszippantson az ismerős mondatszerkesztés, a bodori szövegtér és ritmus. 

 Na ja, szóval megint banyatankkal kell mennem a Könyvhétre. Túl sok meglepetés nincs ebben, de ha esetleg elkerülte volna valami bombajó megjelenés a figyelmem, írjátok meg nekem, nehogy lemaradjak róla!